Mi hiányozna…

Időnként megjegyezzük, ha valami pozitívat tapasztalunk, ami tipikusan Svájcra jellemző, vagy svájci különlegességet eszünk, hogy „Na ez hiányozna, ha elköltöznénk!”. Szóval gondoltam leírok néhány dolgot, ami ebbe a kategóriába tartozik.

Ételek:

A legolcsóbb csokoládé is jó minőségű, finom, még nem találkoztunk bevonómasszából készült édességgel. A Lindt csak egy a tömérdek csokiféle közül, nem is minden boltban kapható. Ha kérdezi valaki, aki nálunk jár, hogy mit vigyen haza, akkor nem is ezt javasoljuk, mert rengeteg más finomság, különlegesség van, amit csak itt vehet meg. Ugyanez vonatkozik a sajtokra is, hatalmas a választék, egyik kedvencünk az alpesi fűszerekkel bevont verzió. Bár nem szoktunk gyakran venni, de a felvágottak, és a szalámik minősége sem megy egy szint alá, magas a hústartalmuk.

Egyik kedvenc ételem a rántott, sajttal töltött jalapeno paprika. Először a Tibits étteremben kóstoltuk, amikor pár éve Svájcban nyaraltunk, azután gyakran eszembe jutott, hogy milyen finom is volt az. Mikor tavaly ide költöztünk, nagy örömömre kiderült, hogy a boltokban is kapható fagyasztva, szóval azóta többszörösen pótoltam a hiányomat, majdnem mindig állandó helye van a fagyasztónkban.

Tömegközlekedés:

A világ egyik legjobban működő rendszere, a járművek pontosak, megbízhatóak, tiszták, és modernek. Szinte mindenhova el lehet jutni vonattal, vagy busszal, és az átszállásoknál kevés a várakozási idő. Emiatt olyan utakat lehet megtenni fél nap alatt, amiket Magyarországon lehetetlenség lenne. Tervezek ilyen útleírásos bejegyzéseket, de a lényeg, hogy Zürichből reggel indulva el lehet jutni az alpok belsejébe, hajókázni két órát egy tavon, kisvasutazni, libegőzni, feljutni több ezer méter magasra, és ezek után hazaérni vacsoraidőben.

Ha valamiért késik egy járat, vagy törlik, majdnem biztos, hogy van pótlás. Múltkor mentünk kirándulni, de a pályaudvarra érve kiderült, hogy a kiszemelt vonatunk 20 perces késéssel indul csak. Bíztunk benne, hogy megoldják valahogy, mert emiatt a késés miatt borult volna a jól összeállított kirándulási tervünk hajókázással, mindennel együtt. Szerencsére nem kellett sokat várni, pár perc múlva kiírták, hogy lesz egy pótló vonat, ami elindul időben.

Közel az Alpokhoz:

Egy órányira vannak a legközelebbi hegyek, bárhova megyünk elképesztő a táj. Svájc egy kicsi ország, végtelen mennyiségű kirándulási lehetőséggel. Mióta itt élünk, jóval kevesebbszer vágyom külföldre, annyi még a felfedezni való hely.

Európa közepén:

Ha mégis elutaznánk külföldre, akkor nagyon egyszerű dolgunk van, hiszen a környező országok is szépek, és rövid időn belül elérhetőek még vonattal is. Ráadásul néhány távolabbi európai ország is könnyen megközelíthető a gyorsvonatok segítségével, sokszor még praktikusabbak is, mint repülni. Tavaly például Párizson keresztül Londonba utaztunk így, idén pedig Hollandia és Belgium lesz a cél.

Szabályok:

Valószínűleg sokan nem pozitívumnak látják, de az, hogy rengeteg dolog szabályozva van, és ami a legfontosabb, be is van tartatva, az országot kiszámíthatóvá és biztonságossá teszi. Ennek a következménye, hogy az autósok többsége kultúráltan vezet, a közbiztonság remek, az utcákon, és a magánterületeken is rend, tisztaság van, és úgy általában jól szervezetten mennek az ügyek. Nyilván lehetne írni kivételeket, furcsa szabályokat, de végeredményben mégis működik a dolog, ezek a szabályok teszik Svájcot annyira élhető országgá.

A kezdet

2017 karácsonyát és szilveszterét készülődéssel és pakolással töltöttük. Nem a legjobb időpont költözésre, de a sok teendő ellenére azért sikerült kicsit ünnepelnünk is. November elején kellett döntenünk az időpontról, a másik lehetőség a karácsony előtti hét lett volna, szóval osztottunk, szoroztunk, és végül a januárt választottuk.  Kicsit több mint három év után, 2018 január 5.-én költöztünk Írországból Svájcba.

A tervek szerint a karácsony napjait pihenéssel töltöttük volna, hogy aztán néhány nap alatt összepakoljunk, és még az indulás előtt legyen egy kis szabadidőnk is. Ehhez képest karácsonyra influenzás lettem, és a rákövetkező napokon hol az ágyban feküdtem, hol a dobozokat pakoltam. Másra semmi energiám nem maradt, így az első zürichi napokat sem sikerült megtervezni. Szilveszterre azért beiktattunk egy kis pihenőt, és sikerült a karácsonyi ünneplést is bepótolni.

Január 4.-én délután fejeztük be a pakolást, a költöztető este jött a dobozainkért, majd egy kis takarítás, és rendrakás után elindultunk. Az éjszakát, és a következő délelőttöt barátoknál töltöttük, majd délután kitaxiztunk a reptérre. Zürichbe este értünk, majd még a teptéri bevásárlóközpontba elrohantam vacsoráért, míg Tibi megpróbálta kitalálni, hogy jutunk el a szállásra. Már korábban jártunk Zürichben, így tudtuk, hogy remek a tömegközlekedés, de négy bőrönddel, két hátizsákkal és egy bevásárlószatyorral nem tűnt jó ötletnek, ráadásul szakadt az eső is.

Mire visszaértem a vásárlásból, sikerült Ubert hívni, de kellett némi telefonálgatás, hogy megtaláljuk egymást. Egy fiatal, barátságos srác jött értünk, és szinte pontosan, a tervek szerint értünk az ideiglenes szállásunkra.