Repülés macskákkal külföldre

Mielőtt elhoztuk volna a Royt és Mosst Magyarországról, néhány dolognak utána kellett néznünk, mivel még sosem repültünk cicákkal. Szerencsére a tenyésztőtől rengeteg hasznos információt kaptunk, és lényegében semmilyen dolgunk nem volt a hivatalos papírokkal, mert elintéztek mindent előre. Egyedül az utolsó, utazás előtti orvosi vizsgálatra kellett elvinnünk őket, hogy megkapják az „egészséges” pecsétet az útlevelükbe.

A keresgélés alatt könnyen találtam információt arról, hogy egy adott országba milyen papírokkal és feltételekkel lehet kisállattal beutazni, de hogy mi történik a reptéri biztonsági ellenőrzésen, és úgy általában a repülés alatt, már sokkal kevesebbet. Ezért gondoltam, hogy leírom a tapasztalatainkat a felkészüléssel és az utazással kapcsolatban, hátha másnak segítségére lesz hasonló helyzetben.

A szabályok és előírások légitársaságonként eltérhetnek, mi a SWISS-szel szereztünk tapasztalatokat. Az egész folyamat alatt mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, ami rengeteget számított az amúgy nem szokványos, komolyabb felkészülést igénylő út alatt.

Első lépésként fel kellett hívnunk a SWISS-t, hogy ők is tudjanak a cicákról. Extra kézipoggyásznak számítanak, és csak bizonyos helyeken lehet ülni velük, szóval ezt a hívást időben, biztonság kedvéért az utazás előtt másfél hónappal megtettük. A repülőjegyünket már korábban megvettük, ekkor már csak a helyjegyet kellett lefoglalnunk és kifizetnünk. A szállító súlya maximum 8 kg lehet, szóval ha két cica kényelmesen befér egy szállítóba, és nem haladják meg a 8 kg-ot, akkor akár együtt is utazhatnak. Ezt előre érdemes megfontolni, mert két szállító esetén dupla díjjal kell számolni, de természetesen a cicák kényelme az első, ezt ellenőrzik is a check-innél. Roy és Moss így utazott, összesen 7 kg-ot mért a reptéri mérleg hordozóval, cicákkal együtt.

A reptérre két és fél órával korábban érkeztünk a szokásos két óra helyett, hogy ne bízzunk semmit a véletlenre. A legelején kiderült, hogy jó döntés volt időben indulni, már a parkolással gondok voltak, építkezés miatt lezárták a reptérhez legközelebbi parkolót, és időbe telt, mire megtaláltuk azt a helyet, ahol le tudunk állni. Onnan öt perc séta következett a hajnali fagyos időben a terminál épületéig.

A check-inre is érdemes több időt szánni, mint normál esetben. Még úgy sem volt gyors a folyamat, hogy minden papír stimmelt. Ellenőrizték a kisállat útleveleket, megnézték, hogy kényelmesen elférnek-e a hordozóban, és volt néhány általános kérdésük is. Ezután a szemben levő pultnál be kellett fizetni az extra kézipoggyász költségét. Újabb várakozás következett, kiderült, hogy valami gond van a számlázással, de végülis megoldották a dolgot 10-15 perc alatt. Végre visszakaphattuk a papírokat, feladtuk a bőröndünket, és mehettünk az ellenőrzésre.

Épp megnyitottak egy új sort, így itt már nem kellett egy percet sem várakoznunk. Szóltunk, hogy cicákkal vagyunk, erre mondták, hogy vegyük ki őket a hordozóból, a többi cucc pedig menjen a tálcákra. A biztonság kedvéért, még indulás előtt tettünk rájuk hámot, hogy ha esetleg ki akarnának ugrani a kezünkből, akkor azzal vissza tudjuk tartani őket. A hám fém része miatt nem csipogott be a fémdetektor. Innentől kezdve gyorsan történtek a dolgok, igazság szerint nem is emlékszünk, hogy ki kit fogott meg, annyi biztos, hogy én mentem elöl, Tibi utánam. Híre mehetett a cicáknak, mert egyszercsak ott termett mellettem egy őr, és megsimogatta Royt/Mosst?, közben pedig hallottam dícsérő szavakat messzebbről is. A cuccaink gyorsan megérkeztek, visszatettük a cicákat a hordozóba, és a nehezén túl is voltunk. Nem lehetett több három percnél. Persze ehhez kellett két elképesztően nyugodt cica is, minden probléma nélkül tűrték a dolgot.

Ezután maradt némi időnk, leültünk reggelizni, Roy és Moss nézelődtek kicsit a szállítóból, majd elindultunk a kapuhoz. A gépen külön érdeklődött az egyik pilóta és stewardess is a cicák felöl, nagyon kedvesek voltak ők is.

A repülés ezután eseménymentes volt, bár a szűkös hely miatt sokmindent nem láttunk, de úgy tűnt, hogy kényelmesen fekszenek a szék alatt. Leszálláskor hallottunk némi nyávogást, de utána egészen a buszmegállóig csendben voltak. Svájcban, mivel nem az EU tagja, a kisállattal el kell menni a vámhoz, ahol átnézik a papírokat, és ha minden rendben van, akkor megállapítják, hogy kell-e fizetni vámot vagy sem. Mivel a cicák új szerzemények voltak, így kellett fizetnünk, viszont kaptunk egy pecsétet az útlevelükbe, ami minden további esetben már bizonyítja ezt, és ezentúl ingyenesen közlekedhetünk velük az Unió és Svájc között. A vámos még üdvözölte is őket Svájcban, mikor elköszöntünk tőle.

A rövid buszút alatt volt némi bátortalan nyávogás, valószínű, hogy ekkor már nagyon unhatták az egész hercehurcát, de mikor hazaértünk, és tudtak végre enni, inni, WC-re menni, mindketten megnyugodtak.

SWISS gépein is használható szállító: https://www.petissimo.hu/kutyaknak/felszerelesek/utazas-seta/trixie-samira-taska.html

Lényegében nincs tökéletesen a mérethatároknak megfelelő hordozó. Törekedni kell a lehető legközelebbi méretre, és a fedélzeten szállított állatoknál kötelező puhát választani, hogy az 1-2 centis különbséget lehessen korigálni. Nekünk is kellett némi rásegítés, hogy beférjenek a szék alá.

A táska zsebébe tettünk egy adag száraztápot, és egy összecsukható tálkát, hogy ha esetleg járattörlés, késés lenne, akkor tudjunk nekik adni enni- és innivalót a várakozás közben. Vettünk pár darab kutyapelenka alátétet, hogy ha véletlen bepisilnének, vagy kakilnának, akkor ne a szállítóba menjen a dolog, és könnyen ki lehessen dobni a cuccot.

Kutyapelenka: https://www.petissimo.hu/kutyaknak/felszerelesek/szobatisztasag/trixie-nappy-kutyapelenka-nagy-10-db-trx23412.html

Szerencsére nem történt baleset, de amúgy teljes kudarc volt az ötlet, mert Roy a reptér fele vezető autóúton teljesen kikelt magából, forgolódott, próbálta kinyitni a cipzárt, és ordibált. Érdekes módon ahogy a reptérre értünk teljesen elcsendesedett, és abbahagyta a hisztit. Emiatt viszont az alátét teljesen összegyűrődött, így semmi haszna nem lett volna. Ennek ellenére máskor is vinnénk magunkkal ilyet, mert bármikor jól jöhet egy nedvszívó anyag az út alatt.