Új kaparófa

Kevesebb mint két hét múlva Roy és Moss egy éves lesz. Nem gondolkodtunk ajándékban, pontosabban nem akartunk csak ezért venni valamit, ha amúgy nincs szükségük rá. Elvégre nekik fogalmuk sem lesz róla, mi meg nem vagyunk túl szentimentálisak. Csakhogy szükség volt a játszófelület bővítésére, szóval így is úgy is kaptak volna egy új cicafát, vagy valami mászós dolgot a falra. Mondhatjuk, hogy véletlen egybeesés, de elképzelhető, hogy valamennyire befolyásolta az időzítést a szülinapjuk. 😊

Nem szeretünk magunknak sem venni felesleges dolgokat, és ezt velük kapcsolatban is tartani szerettük volna. Gondoltuk, hogy ez cicákkal azért jóval nehezebb lesz, hiszen nem próbálhatják ki előre a dolgokat, és még ha első alkalommal úgy tűnik, hogy tetszik nekik, bármikor úgy dönthetnek, hogy mégsem. Szóval számítottunk néhány hibás döntésre, de ahhoz képest nem volt vészes, eddig csak 3-4 próbálkozásunk nem vált be.

Végül egy magasabb cicafa mellett döntöttünk, amit beraktunk a régi helyére, a régit meg áthelyeztük. Az újat ugyan nem tesztelhettük előre, de a régit már egy hete átraktuk máshova, hogy lássuk miként reagálnak rá.

Nehéz megfejteni néha a macskákat. Eredetileg a nappali és a konyha közötti központi részen volt a régi mászóka, és imádták hónapokig. Azon játszottak, aludtak, Moss főleg a legfölső fekvőkét szerette, Roy kedvence pedig a függőágy volt. Nyár elején viszont leszoktak róla. Játékra, mászásra használták még, de nem igazán aludtak rajta, helyette a közelben levő alacsonyabb, fekete cicatorony tetejét, és a konyhapultot részesítették előnyben. Utóbbi érthető, mert a konyhapult a lakás leghidegebb felülete, de a cicatorony teteje ugyanolyan anyagból van, mint a mászókáé. Nem tudtuk mi lesz a változtatás után, de ahogy áttettük 4 méterrel arréb a sarokba, a konyhapult másik oldalára, újra elkezdték használni. Mintha egy teljesen új cicabútort kaptak volna, felfedezték, kipróbálták az összes lehetőséget. Az utóbbi héten szinte csak azon és a konyhapulton aludtak, viszont a fekete tornyot teljesen mértékben hanyagolták.

Tegnap végül megérkezett az új cicafa, ma reggel pedig összeraktuk. Addig bezártuk őket a hálószobába, mert ilyesmit képtelenség velük csinálni. Minden részletet meg kell vizsgálni, megnyalni, megrágni, ami nagyon aranyos tud lenni, csak közben nem lehet haladni, és időnként meg veszélyes is, főleg, ha bútorszerelésről van szó.

Az első reakciók elég bíztatóak:

Reklámok

Cicáknak vásárolt hasznos és haszontalan dolgok

Készülőben van egy összefoglaló az utóbbi hónapok történéseiről, de közben eszembe jutott, hogy már régóta szerettem volna megírni a tapasztalatainkat cicás termékekkel kapcsolatban.

Eredeti szándékunkat többé kevésbé tudtuk tartani, és nem vásároltunk fel mindenféle cicás cuccot, csak azért mert megtetszett nekünk. Próbáltunk mindent átgondolni, és ellenállni az emberi szemnek jól kinéző, de a cicák számára egyáltalán nem szükséges tárgyaknak. Itt csak azokat sorolom fel, amiket direkt nekik vettünk, ezek mellett bőven vannak általuk használt, illetve játéknak vélt dolgok, amiket nem annak szántunk eredetileg. 🙂

Sikeres dolgok:

Ételek:

Száraz táp: Acana. Abszolút szeretik, ha nincs a tálkájukban, akkor panasz van.

Nedves táp: Halas ízesítés a kedvenc, de a csirkéseket is szeretik, főleg ha keverve van más hússal is. Schesir, Applaws, Cosma Nature vált be a legjobban.

Játékok:

Alagút: nagyon szeretik, ráadásul nagyon jól bírta a gyűrődést eddig, ezért elkezdtünk keresgélni nagyobbat. Már megrendeltük, szállítás alatt van.

https://shop.fressnapf.ch/de/katzenspielzeug-tunnel-leo-ca.-50cm——14373-14373.html

Apró játékok: Legjobban a plüss, könnyen rágható, szájban vihető figurák, a rugó, és a labdák tetszenek nekik.

Pecabot: ez volt a nagy kedvenc már a legelejétől fogva, Roy hatalmas energiáit ezzel tudtuk csak levezetni. „Elfogyasztottak” vagy hármat, most használják a negyediket, és ez talán a legstrapabíróbb, mert hónapok óta megvan, és még mindig működőképes, nem szakadt, törött el.

https://www.qualipet.ch/p-40011-spielangel-mit-fisch-42cm/

Kaparófa:

Egyenlőre kétféle van a lakásban, mindkettőt nagyon szeretik, és aktívan használják.

https://www.zooplus.ch/shop/katzen/kratzbaum_katzenbaum/kratztonne/diogenes_kratztonne/271463

https://www.zooplus.ch/shop/katzen/kratzbaum_katzenbaum/kratzbaum_gross/kratzbaum_gross_180cm/512066

Itató2:

Megvannak az előnyei, de ugyanúgy a hátrányai is az előzőhöz képest. Jelenleg kipróbálás alatt van, de bíztató a helyzet. Ha még egy év múlva is ezt használjuk, akkor lehet majd sikeresnek mondani a dolgot.

https://www.zooplus.ch/shop/katzen/fressnapf/katzentraenke/604910

Etető: Vannak kisebb problémák vele, például egy éhes norvég cicának nem akadály kinyitni a tetőt, szóval az lehetne erősebb. Ez főleg akkor fordult elő, mikor növekedésben voltak, és nagyon változó volt az étvágyuk. Ennek ellenére remek találmány, előre beállított mennyiséget adagol napi háromszor. Nyugalmat ad, hogy ha esetleg nem érnénk időben haza, vagy bármi közbejön, akkor sem maradnak éhen.

https://www.zooplus.ch/shop/katzen/fressnapf/futterautomaten/programmierbar/634144

WC:

Kellően nagy, eddig jól bírta a ráugráló cicák súlyát.

https://www.zooplus.ch/shop/katzen/katzentoilette/haubentoiletten/haubentoiletten_aufklappbar/393967

Alom:

Ez a fajta vált be a legjobban, nagyon sokáig jó, remekül csomósodik, kevésbe porozódik.

https://shop.fressnapf.ch/de/sensitive-katzenstreu-12kg—max.-bestel-5966-5966.html

Szállító:

Könnyű, kisebb verziója felvihető a repülőre, nemrég vettük meg a nagyobbik változatot, mert a kicsit kinőtték.

https://www.qualipet.ch/p-g7986392-trixie-tasche-samira/

És amik nem váltak be:

Itató1:

Eléggé vegyesek az érzéseink vele kapcsolatban. Eredetileg nem nagyon gondolkodtunk ilyesmiben, de rászoktak arra, hogy a vízet szétlocsolják. Odáig fajult a dolog, hogy a tál 3 méteres környezetében víztócsák voltak.

Szóval olyan itató kellett, ami mozgatja a vízet, mert az izgalmas számukra, de nem gyűjti össze egy általuk elérhető helyen. Ez az egyetlen, ami tudja ezt, szóval tökéletesnek tűnt. A takarítása sajnos nem volt egyszerű és gyors, de ez nem lett volna akadálya semminek, viszont a dugója kétszer is tönkrement. Másodszorra feladtuk a dolgot, és kerestünk egy másik megoldást.

https://www.zooplus.ch/shop/katzen/fressnapf/katzentraenke/271779

Kaják: Nem kedvelik a GranataPet és Porta 21 konzerveket. A Portát már az elején sem voltak hajlandóak megenni, a GranataPetről pedig 2 hónapja szoktak le. Egyszercsak nem kértek belőle, és azóta inkább nem esznek semmit, ha ezt kapják…szóval már nem kapják.

WC előtti szőnyeg: valamiért különös vonzalmat éreznek bizonyos puha műanyagok iránt. A 2. napon egy lyukat haraptak belé, és a sarkából is kitéptek egy darabot. Próbálkoztunk több hónap különbséggel, de az eredmény ugyanez volt.

https://shop.fressnapf.ch/de/toilettenvorleger-design-40x60cm———35350-35350.html

Szőnyegjáték: rövid idő alatt szétszedték, rendkívül gyenge anyagból készült játék.

https://www.zooplus.ch/shop/katzen/katzenspielzeug/alle_produkte/kratzspielzeug/410452

Repülés macskákkal külföldre

Mielőtt elhoztuk volna a Royt és Mosst Magyarországról, néhány dolognak utána kellett néznünk, mivel még sosem repültünk cicákkal. Szerencsére a tenyésztőtől rengeteg hasznos információt kaptunk, és lényegében semmilyen dolgunk nem volt a hivatalos papírokkal, mert elintéztek mindent előre. Egyedül az utolsó, utazás előtti orvosi vizsgálatra kellett elvinnünk őket, hogy megkapják az „egészséges” pecsétet az útlevelükbe.

A keresgélés alatt könnyen találtam információt arról, hogy egy adott országba milyen papírokkal és feltételekkel lehet kisállattal beutazni, de hogy mi történik a reptéri biztonsági ellenőrzésen, és úgy általában a repülés alatt, már sokkal kevesebbet. Ezért gondoltam, hogy leírom a tapasztalatainkat a felkészüléssel és az utazással kapcsolatban, hátha másnak segítségére lesz hasonló helyzetben.

A szabályok és előírások légitársaságonként eltérhetnek, mi a SWISS-szel szereztünk tapasztalatokat. Az egész folyamat alatt mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, ami rengeteget számított az amúgy nem szokványos, komolyabb felkészülést igénylő út alatt.

Első lépésként fel kellett hívnunk a SWISS-t, hogy ők is tudjanak a cicákról. Extra kézipoggyásznak számítanak, és csak bizonyos helyeken lehet ülni velük, szóval ezt a hívást időben, biztonság kedvéért az utazás előtt másfél hónappal megtettük. A repülőjegyünket már korábban megvettük, ekkor már csak a helyjegyet kellett lefoglalnunk és kifizetnünk. A szállító súlya maximum 8 kg lehet, szóval ha két cica kényelmesen befér egy szállítóba, és nem haladják meg a 8 kg-ot, akkor akár együtt is utazhatnak. Ezt előre érdemes megfontolni, mert két szállító esetén dupla díjjal kell számolni, de természetesen a cicák kényelme az első, ezt ellenőrzik is a check-innél. Roy és Moss így utazott, összesen 7 kg-ot mért a reptéri mérleg hordozóval, cicákkal együtt.

A reptérre két és fél órával korábban érkeztünk a szokásos két óra helyett, hogy ne bízzunk semmit a véletlenre. A legelején kiderült, hogy jó döntés volt időben indulni, már a parkolással gondok voltak, építkezés miatt lezárták a reptérhez legközelebbi parkolót, és időbe telt, mire megtaláltuk azt a helyet, ahol le tudunk állni. Onnan öt perc séta következett a hajnali fagyos időben a terminál épületéig.

A check-inre is érdemes több időt szánni, mint normál esetben. Még úgy sem volt gyors a folyamat, hogy minden papír stimmelt. Ellenőrizték a kisállat útleveleket, megnézték, hogy kényelmesen elférnek-e a hordozóban, és volt néhány általános kérdésük is. Ezután a szemben levő pultnál be kellett fizetni az extra kézipoggyász költségét. Újabb várakozás következett, kiderült, hogy valami gond van a számlázással, de végülis megoldották a dolgot 10-15 perc alatt. Végre visszakaphattuk a papírokat, feladtuk a bőröndünket, és mehettünk az ellenőrzésre.

Épp megnyitottak egy új sort, így itt már nem kellett egy percet sem várakoznunk. Szóltunk, hogy cicákkal vagyunk, erre mondták, hogy vegyük ki őket a hordozóból, a többi cucc pedig menjen a tálcákra. A biztonság kedvéért, még indulás előtt tettünk rájuk hámot, hogy ha esetleg ki akarnának ugrani a kezünkből, akkor azzal vissza tudjuk tartani őket. A hám fém része miatt nem csipogott be a fémdetektor. Innentől kezdve gyorsan történtek a dolgok, igazság szerint nem is emlékszünk, hogy ki kit fogott meg, annyi biztos, hogy én mentem elöl, Tibi utánam. Híre mehetett a cicáknak, mert egyszercsak ott termett mellettem egy őr, és megsimogatta Royt/Mosst?, közben pedig hallottam dícsérő szavakat messzebbről is. A cuccaink gyorsan megérkeztek, visszatettük a cicákat a hordozóba, és a nehezén túl is voltunk. Nem lehetett több három percnél. Persze ehhez kellett két elképesztően nyugodt cica is, minden probléma nélkül tűrték a dolgot.

Ezután maradt némi időnk, leültünk reggelizni, Roy és Moss nézelődtek kicsit a szállítóból, majd elindultunk a kapuhoz. A gépen külön érdeklődött az egyik pilóta és stewardess is a cicák felöl, nagyon kedvesek voltak ők is.

A repülés ezután eseménymentes volt, bár a szűkös hely miatt sokmindent nem láttunk, de úgy tűnt, hogy kényelmesen fekszenek a szék alatt. Leszálláskor hallottunk némi nyávogást, de utána egészen a buszmegállóig csendben voltak. Svájcban, mivel nem az EU tagja, a kisállattal el kell menni a vámhoz, ahol átnézik a papírokat, és ha minden rendben van, akkor megállapítják, hogy kell-e fizetni vámot vagy sem. Mivel a cicák új szerzemények voltak, így kellett fizetnünk, viszont kaptunk egy pecsétet az útlevelükbe, ami minden további esetben már bizonyítja ezt, és ezentúl ingyenesen közlekedhetünk velük az Unió és Svájc között. A vámos még üdvözölte is őket Svájcban, mikor elköszöntünk tőle.

A rövid buszút alatt volt némi bátortalan nyávogás, valószínű, hogy ekkor már nagyon unhatták az egész hercehurcát, de mikor hazaértünk, és tudtak végre enni, inni, WC-re menni, mindketten megnyugodtak.

SWISS gépein is használható szállító: https://www.petissimo.hu/kutyaknak/felszerelesek/utazas-seta/trixie-samira-taska.html

Lényegében nincs tökéletesen a mérethatároknak megfelelő hordozó. Törekedni kell a lehető legközelebbi méretre, és a fedélzeten szállított állatoknál kötelező puhát választani, hogy az 1-2 centis különbséget lehessen korigálni. Nekünk is kellett némi rásegítés, hogy beférjenek a szék alá.

A táska zsebébe tettünk egy adag száraztápot, és egy összecsukható tálkát, hogy ha esetleg járattörlés, késés lenne, akkor tudjunk nekik adni enni- és innivalót a várakozás közben. Vettünk pár darab kutyapelenka alátétet, hogy ha véletlen bepisilnének, vagy kakilnának, akkor ne a szállítóba menjen a dolog, és könnyen ki lehessen dobni a cuccot.

Kutyapelenka: https://www.petissimo.hu/kutyaknak/felszerelesek/szobatisztasag/trixie-nappy-kutyapelenka-nagy-10-db-trx23412.html

Szerencsére nem történt baleset, de amúgy teljes kudarc volt az ötlet, mert Roy a reptér fele vezető autóúton teljesen kikelt magából, forgolódott, próbálta kinyitni a cipzárt, és ordibált. Érdekes módon ahogy a reptérre értünk teljesen elcsendesedett, és abbahagyta a hisztit. Emiatt viszont az alátét teljesen összegyűrődött, így semmi haszna nem lett volna. Ennek ellenére máskor is vinnénk magunkkal ilyet, mert bármikor jól jöhet egy nedvszívó anyag az út alatt.

 

Megcicásodtunk :)

Itt rohangál körülöttem vagy másfél órája két fáradhatatlan, hat hónapos, norvég erdei cica, Roy és Moss. Nevüket egyik kedvenc sorozatunk, az IT Crowd két főszereplőjéről kapták. Ahogy néztem őket fel-alá rohangálni, bírkózni, már a levegőben összeölelkezni, majd a nappaliba besiklani, gondoltam leírom, hogy miként macskásodtunk meg. Jó lesz majd visszaolvasni később, hogyan alakultak a dolgok a legelején, milyenek voltak az első hónapok velük. Szóval tervezek még néhány bejegyzést ezenkívül.

Már régebben is beszéltünk arról, hogy majd egyszer lesz cicánk (eleinte csak egyről volt szó), de Írországban a lakásunk kicsi volt, ráadásul nagyon ritka, hogy az albérletekben háziállatot engedjenek meg a tulajdonosok.

Tudtuk, hogy Svájcban ez másként van, szóval már eleve úgy kerestünk lakást, hogy lehessen benne cicát tartani. A költözés követően nekem volt több időm, így megnéztem a lehetőségeinket Svájcban (menhelyek, tenyésztők, magánszemélyek hirdetései, stb.). Nyár elején hivatalosan is engedélyt kértünk cicatartásra, és pár napra rá megkaptuk a bérleti szerződésünk kiegészítését kisállatokra vonatkozóan.

Először felvettük a kapcsolatot egy zürichi menhellyel, de hamar letörték a kezdeti lelkesedésünk. Nem akartak nekünk macskát adni, mert mind a 14 cicájukat kijárósnak, ráadásul vidékre szánták, ahol kevesebb az autó. Még azt a perzsát is, aki gyógyszerelésre szorult, és korábban lakásban élt. Még addig sem jutottunk el, hogy megnézzék, egyáltalán milyen körülményeket biztosítanánk nekik a lakásunkban. Magyar szemmel nézve ez teljesen idegennek tűnt. Nyilván vannak esetek, mikor egy cicának kell a kijárás, túl szűk neki a benti tér, de minden egyéb helyzetben a magyar menhelyek örülnek, ha valaki egy tágas, biztonságos lakást, és törődést tud biztosítani. Nem tudom, hogy ez minden menhelynél jellemző Svájcban, de a Zürich környéki helyeken tavaly nyáron ezt tapasztaltuk.

Ezután elkezdtem nézelődni helyi tenyésztőknél, de kiderült, hogy azok többsége is kijárósnak adná a macskáját. A kompromisszum egy hálóval biztosítható erkély vagy terasz, ahova a cica ki tud ülni nézelődni. Sajnos jelenleg ezt nem tudjuk biztosítani, így ezt a lehetőséget is ki kellett zárnunk. Közben beindult a nyár, kirándulások, vendégek, szóval két hónapra felfüggesztettük a kérdést.

Nem szerettünk volna városi környezetben kijárós macskát, és sajnos a teraszunkat sem tudtuk volna átalakítani, így elkezdtünk nézelődni Magyarországon, illetve a környező országokban.

Szeptember vége fele Tibi meglátta, hogy egy régi ismerős norvég erdei tenyészetében vannak kiscicák. Már korábban is gondoltunk erre a fajtára, de eleinte inkább Ragdoll és Britt rövidszőrű tenyészeteknél érdeklődtünk Svájcban. Olvasgattuk a leírásokat, nézegettük a képeket, és utólag nem is teljesen értem, hogy miért nem ők voltak a listánk elején. Pár napra rá megírtuk az első érdeklődő emailt, két héttel később pedig le is foglalhattunk két kandúrt. És hogy lettek ketten? Hagytuk magunkat rábeszélni. 🙂 Persze három napot gondolkodtunk rajta, nem mentünk bele a létszámnövelésbe rögtön, szerettünk volna felelős döntést hozni.

Ezután következett a felkészülés időszaka, amire szerencsére volt bőven időnk. Normál esetben már december közepe körül megkaphattuk volna őket, de mi csak a hónap végén utaztunk Budapestre, így hivatalosan december 27.-e óta vagyunk macskások, és tíz napos szüleimnél való vendégeskedés után, január 8.-án utaztak velünk Svájcba.

NORVÉG ERDEI MACSKA TENYÉSZET: http://www.gallifreys.hu