Új kaparófa

Kevesebb mint két hét múlva Roy és Moss egy éves lesz. Nem gondolkodtunk ajándékban, pontosabban nem akartunk csak ezért venni valamit, ha amúgy nincs szükségük rá. Elvégre nekik fogalmuk sem lesz róla, mi meg nem vagyunk túl szentimentálisak. Csakhogy szükség volt a játszófelület bővítésére, szóval így is úgy is kaptak volna egy új cicafát, vagy valami mászós dolgot a falra. Mondhatjuk, hogy véletlen egybeesés, de elképzelhető, hogy valamennyire befolyásolta az időzítést a szülinapjuk. 😊

Nem szeretünk magunknak sem venni felesleges dolgokat, és ezt velük kapcsolatban is tartani szerettük volna. Gondoltuk, hogy ez cicákkal azért jóval nehezebb lesz, hiszen nem próbálhatják ki előre a dolgokat, és még ha első alkalommal úgy tűnik, hogy tetszik nekik, bármikor úgy dönthetnek, hogy mégsem. Szóval számítottunk néhány hibás döntésre, de ahhoz képest nem volt vészes, eddig csak 3-4 próbálkozásunk nem vált be.

Végül egy magasabb cicafa mellett döntöttünk, amit beraktunk a régi helyére, a régit meg áthelyeztük. Az újat ugyan nem tesztelhettük előre, de a régit már egy hete átraktuk máshova, hogy lássuk miként reagálnak rá.

Nehéz megfejteni néha a macskákat. Eredetileg a nappali és a konyha közötti központi részen volt a régi mászóka, és imádták hónapokig. Azon játszottak, aludtak, Moss főleg a legfölső fekvőkét szerette, Roy kedvence pedig a függőágy volt. Nyár elején viszont leszoktak róla. Játékra, mászásra használták még, de nem igazán aludtak rajta, helyette a közelben levő alacsonyabb, fekete cicatorony tetejét, és a konyhapultot részesítették előnyben. Utóbbi érthető, mert a konyhapult a lakás leghidegebb felülete, de a cicatorony teteje ugyanolyan anyagból van, mint a mászókáé. Nem tudtuk mi lesz a változtatás után, de ahogy áttettük 4 méterrel arréb a sarokba, a konyhapult másik oldalára, újra elkezdték használni. Mintha egy teljesen új cicabútort kaptak volna, felfedezték, kipróbálták az összes lehetőséget. Az utóbbi héten szinte csak azon és a konyhapulton aludtak, viszont a fekete tornyot teljesen mértékben hanyagolták.

Tegnap végül megérkezett az új cicafa, ma reggel pedig összeraktuk. Addig bezártuk őket a hálószobába, mert ilyesmit képtelenség velük csinálni. Minden részletet meg kell vizsgálni, megnyalni, megrágni, ami nagyon aranyos tud lenni, csak közben nem lehet haladni, és időnként meg veszélyes is, főleg, ha bútorszerelésről van szó.

Az első reakciók elég bíztatóak: