Ősz

Mára beköszöntött az ősz, a hétvégén átvonuló front 10-15 fokkal hidegebb időt hozott Svájcba.

Elég gyakran jutnak eszembe írországi emlékek, főleg ha valami olyasmi történik, amit ott is tapasztaltunk, vagy épp teljesen máshogy szoktunk meg. Ilyen lehet egy egyszerű bevásárlás, ha mondjuk észreveszek egy terméket, amit ott is gyakran vásároltam, itt viszont ritkaság. Az időjárásnak is hasonló a hatása, most például pont olyan idő van, mint ami Írországban teljesen megszokott egész évben.
Itt viszont az ír nyárhoz képest jóval melegebb idő váltott hirtelen hidegbe, amit akkoriban nem mondtam volna hidegnek, esetleg kellemetlennek, ha eső és erős szél társult hozzá. Mindenesetre én már vártam az őszt, sokakkal ellentétben nekem nem volt gondom az ír időjárással, egyedül az igazi tél hiányzott havazással.

A kezdet

2017 karácsonyát és szilveszterét készülődéssel és pakolással töltöttük. Nem a legjobb időpont költözésre, de a sok teendő ellenére azért sikerült kicsit ünnepelnünk is. November elején kellett döntenünk az időpontról, a másik lehetőség a karácsony előtti hét lett volna, szóval osztottunk, szoroztunk, és végül a januárt választottuk.  Kicsit több mint három év után, 2018 január 5.-én költöztünk Írországból Svájcba.

A tervek szerint a karácsony napjait pihenéssel töltöttük volna, hogy aztán néhány nap alatt összepakoljunk, és még az indulás előtt legyen egy kis szabadidőnk is. Ehhez képest karácsonyra influenzás lettem, és a rákövetkező napokon hol az ágyban feküdtem, hol a dobozokat pakoltam. Másra semmi energiám nem maradt, így az első zürichi napokat sem sikerült megtervezni. Szilveszterre azért beiktattunk egy kis pihenőt, és sikerült a karácsonyi ünneplést is bepótolni.

Január 4.-én délután fejeztük be a pakolást, a költöztető este jött a dobozainkért, majd egy kis takarítás, és rendrakás után elindultunk. Az éjszakát, és a következő délelőttöt barátoknál töltöttük, majd délután kitaxiztunk a reptérre. Zürichbe este értünk, majd még a teptéri bevásárlóközpontba elrohantam vacsoráért, míg Tibi megpróbálta kitalálni, hogy jutunk el a szállásra. Már korábban jártunk Zürichben, így tudtuk, hogy remek a tömegközlekedés, de négy bőrönddel, két hátizsákkal és egy bevásárlószatyorral nem tűnt jó ötletnek, ráadásul szakadt az eső is.

Mire visszaértem a vásárlásból, sikerült Ubert hívni, de kellett némi telefonálgatás, hogy megtaláljuk egymást. Egy fiatal, barátságos srác jött értünk, és szinte pontosan, a tervek szerint értünk az ideiglenes szállásunkra.