Megcicásodtunk :)

Itt rohangál körülöttem vagy másfél órája két fáradhatatlan, hat hónapos, norvég erdei cica, Roy és Moss. Nevüket egyik kedvenc sorozatunk, az IT Crowd két főszereplőjéről kapták. Ahogy néztem őket fel-alá rohangálni, bírkózni, már a levegőben összeölelkezni, majd a nappaliba besiklani, gondoltam leírom, hogy miként macskásodtunk meg. Jó lesz majd visszaolvasni később, hogyan alakultak a dolgok a legelején, milyenek voltak az első hónapok velük. Szóval tervezek még néhány bejegyzést ezenkívül.

Már régebben is beszéltünk arról, hogy majd egyszer lesz cicánk (eleinte csak egyről volt szó), de Írországban a lakásunk kicsi volt, ráadásul nagyon ritka, hogy az albérletekben háziállatot engedjenek meg a tulajdonosok.

Tudtuk, hogy Svájcban ez másként van, szóval már eleve úgy kerestünk lakást, hogy lehessen benne cicát tartani. A költözés követően nekem volt több időm, így megnéztem a lehetőségeinket Svájcban (menhelyek, tenyésztők, magánszemélyek hirdetései, stb.). Nyár elején hivatalosan is engedélyt kértünk cicatartásra, és pár napra rá megkaptuk a bérleti szerződésünk kiegészítését kisállatokra vonatkozóan.

Először felvettük a kapcsolatot egy zürichi menhellyel, de hamar letörték a kezdeti lelkesedésünk. Nem akartak nekünk macskát adni, mert mind a 14 cicájukat kijárósnak, ráadásul vidékre szánták, ahol kevesebb az autó. Még azt a perzsát is, aki gyógyszerelésre szorult, és korábban lakásban élt. Még addig sem jutottunk el, hogy megnézzék, egyáltalán milyen körülményeket biztosítanánk nekik a lakásunkban. Magyar szemmel nézve ez teljesen idegennek tűnt. Nyilván vannak esetek, mikor egy cicának kell a kijárás, túl szűk neki a benti tér, de minden egyéb helyzetben a magyar menhelyek örülnek, ha valaki egy tágas, biztonságos lakást, és törődést tud biztosítani. Nem tudom, hogy ez minden menhelynél jellemző Svájcban, de a Zürich környéki helyeken tavaly nyáron ezt tapasztaltuk.

Ezután elkezdtem nézelődni helyi tenyésztőknél, de kiderült, hogy azok többsége is kijárósnak adná a macskáját. A kompromisszum egy hálóval biztosítható erkély vagy terasz, ahova a cica ki tud ülni nézelődni. Sajnos jelenleg ezt nem tudjuk biztosítani, így ezt a lehetőséget is ki kellett zárnunk. Közben beindult a nyár, kirándulások, vendégek, szóval két hónapra felfüggesztettük a kérdést.

Nem szerettünk volna városi környezetben kijárós macskát, és sajnos a teraszunkat sem tudtuk volna átalakítani, így elkezdtünk nézelődni Magyarországon, illetve a környező országokban.

Szeptember vége fele Tibi meglátta, hogy egy régi ismerős norvég erdei tenyészetében vannak kiscicák. Már korábban is gondoltunk erre a fajtára, de eleinte inkább Ragdoll és Britt rövidszőrű tenyészeteknél érdeklődtünk Svájcban. Olvasgattuk a leírásokat, nézegettük a képeket, és utólag nem is teljesen értem, hogy miért nem ők voltak a listánk elején. Pár napra rá megírtuk az első érdeklődő emailt, két héttel később pedig le is foglalhattunk két kandúrt. És hogy lettek ketten? Hagytuk magunkat rábeszélni. 🙂 Persze három napot gondolkodtunk rajta, nem mentünk bele a létszámnövelésbe rögtön, szerettünk volna felelős döntést hozni.

Ezután következett a felkészülés időszaka, amire szerencsére volt bőven időnk. Normál esetben már december közepe körül megkaphattuk volna őket, de mi csak a hónap végén utaztunk Budapestre, így hivatalosan december 27.-e óta vagyunk macskások, és tíz napos szüleimnél való vendégeskedés után, január 8.-án utaztak velünk Svájcba.

NORVÉG ERDEI MACSKA TENYÉSZET: http://www.gallifreys.hu